Sajnos már a poszter és a trailer is elárul egy fontos elemet, de az Aki bújt rendezőinek új horror-vígjátéka nagyjából így is azt hozza, amit várunk tőle.
Nyitókép: UIP Duna/Universal
Az Abigail legnagyobb hibája szerintem a marketingje, mert már a poszter is olyan árulkodó, hogy az alapján biztosak lehetünk benne, hogy a címszereplővel valami nagyon nincs rendben, miközben a trailer már semmilyen rejtélyt nem hagy ezzel kapcsolatban. Emiatt, amikor a válogatott bűnözőkből álló csipet-csapat elrabolja a lányt, velük szemben a kicsit is szemfülesebb néző már tisztában van azzal, hogy itt bizony szívás van, méghozzá nem is akármilyen. A legfontosabb kérdés tehát az marad, hogy ez a szívás konkrétan mikor és milyen módon következik be, valamint az, hogy az Aki bújt (Ready or Not – 2019) írói és rendezői a várható fordulatokat mennyire szórakoztatóan adják elő.
Az biztos, hogy a felvezetés szórakoztatóan és hatásosan indul. Ismeretlen kislány balettozik A hattyúk tavára, majd ahogy a gyakorlásról hazaér a hiper-szuper villába, feltűnnek a válogatott brigád tagjai, hogy elrabolják a gyereket. Frank (Dan Stevens) irányítja az akciót, Sammy (Kathryn Newton) felel a hackelésért, Peter (Kevin Durand) az izomagy, Dean (Angus Cloud) a síkhülye, aki olyan, mintha folyamatosan be lenne szívva, Rickles (William Catlett) hűvös, mint a kő, Joey (Melissa Barrera) meg folyamatosan a telefonján lévő képet nézegeti a kisfiáról,
hogy még a vaknak is nyilvánvaló legyen az, hogy ő a tipikus anyafigura, aki majd biztos megtalálja a közös hangot a gyerekkel.
A terv egyébként az, hogy egy másik, szintén előkelő villában szállásolják el a lányt 24 órára, apucit pedig jól megfejik, fejenként 7 millió dollárral, ami azért tényleg szép summa, noha holtan nem sokat lehet vele kezdeni.
Erre hőseink is rájönnek, mikor kiderül, hogy ki a gyerek apja.
A rosszhírű figuráról ugyanis rengeteg pletyka kering, többek között olyan is, hogy amikor elkapták az embereit, az azokat fogva tartók darabokban végezték. De az emberrablók elég későn kapcsolnak, és mire felvennék a nyúlcipőt, a villa biztonsági rendszere lezárja az épületet, a túszejtőkből pedig igen gyorsan fogoly, sőt áldozat válik.
Igazából semmi meglepő nincs az Abigailben, mert amit nem a poszter vagy a trailer leplez le, azt kitaláljuk magunktól, ezúttal ráadásul valahogy Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett rendezőként, Stephen Shields és Guy Busick pedig íróként nem remekel annyira, mint azt várnánk. Pedig olyanokkal szereztek maguknak nevet, mint a nagyszerű ír horror, A gyermek (The Hole in the Ground – 2019), a Sikoly 5-6, vagy éppen az Aki bújt, amely Samara Weaving tündöklő alakítása mellett
nemcsak azt mutatta meg, hogy a gazdagok mi mindent képesek feláldozni a pénzért, akár a lelküket is eladva, de az alkotók sajátos és kellően fekete humorába is bepillantást engedett.
Az Aki bújt simán az utóbbi 5 év legeredetibb és legszórakoztatóbb horrorja, horror-vígjátéka, emiatt aztán különösen sajnálatos, hogy ezúttal csak ennyire futotta.
Most azonban, hogy majdnem szárazra szívtam az Abigailt, hozzá kell tennem, hogy van némi vér a pucájában. Peter hozza a Guillermo del Toro sorozatából, a The Strain – A kórból is jól ismert stílusát, Dan Stevenst korábban az Apostolban szerethettük meg, a tragikusan fiatalon elhunyt Angus Cloudnak pedig ez volt az utolsó filmje. A zene nem rossz, főleg A hattyúk tava újrahangszerelés remek, legalábbis Csajkovszkij művének ezen változata komoly hangulati tényező, de egyébként a csúcspont Glenn Danzignek és a Blood and Tearsnek köszönhető, amiért mindenképpen jár a plusz pont.
Ettől függetlenül igazából nincs itt semmi, ami miatt évekig emlékeznénk a filmre, avagy az Abigail még úgy is kihagyott ziccer, hogy nagy problémák nincsenek vele. Itt-ott vicces, kellően véres (az alkotók imádják a szétrobbanó testeket), vannak jó pillanatai, sőt a stílusában hasonló Renfield mellé is oda lehet tenni, de lényegében semmi extrát nem képes felmutatni. Laza Drakula lánya-remake-ként sem annyira értelmezhető, ha már ez is felmerült a mozi kapcsán. Egyszeri megtekintésre jó, de az íróktól és rendezőktől személy szerint többet vártam volna, ha már Szabó Magda regényéhez semmi köze a végeredménynek.
A 109 perces Abigail április 25-tól nézhető meg a magyar mozikban, megtekintése 18 éven aluliaknak nem ajánlott.
Vakrandin is jó nagyot csalódhatunk, de némi szerencsével kifoghatjuk a megfelelő társat. Egy gyilkos randi azonban olyan lavinát indíthat el, amely még vadidegenek és családtagok életét is veszélyezteti.
A modern James Bond legalább annyira érzékeny, amennyire okos, emellett kimondottan feminin. Hogy Rami Malek egyben nagyon amatőr, az még jól is áll neki, a bosszúvágy már nem annyira.
Mi lenne, ha minden titkunkat, minden félrelépésünket elrejthetnénk? Ha minden bűnös gondolatunkat és tettünket egy fekete táska rejtené el? Mi lenne, ha még a házasságunkat is ez határozná meg?
Fúj, csúnya, rossz szójáték – de annál találóbb. Az elsőfilmes francia rendező vidéki kis története ugyanis minden, amit manapság sajnos nem, vagy csak nehezen találunk meg a moziban.
Alapja még a videójátékok között is ritka egyszerű sztorival rendelkezik, de ha valami sikeres, azt ugye addig kell ütni, amíg meleg. Az Egy Minecraft film pedig még sikert is hozhat a Warnernek.
Ukránok helyett szíriai menekültek érkeztek a faluba, ami miatt elszabadultak az indulatok. Magyarul migráció kapcsán itt is az megy, mint máshol, csak kicsiben.
Ezért minden kérdőjel ellenére sem bántam meg, hogy megnéztem.
Hajdú Márton szerint az egyházak jelenleg politikai szolgálatot látnak el.
